bor, bormarketing, borkultúra

aBorcégér

Kamocsay Szentendrén

2016. június 16. - LINOLEA

A nagyon profi, bő harminc éve tevékenykedő szentendrei Erdész Galériának van egy jó kis hedonista játéka: gasztronómia és festészet összekapcsolása, jó borokkal kísérve. A Művészkonyha című kiállítást immár ötödik éve rendezik meg Erdész Lászlóék, a képek ihlette fogásokat a Máhr Attila vezette Aranysárkány Vendéglő készítette el, az ételsor mellé Kamocsay Prémium borokat lehetett kóstolni.

Szentendre egyfelől a kreativitás, a festők és a festői utcácskák városa, ahol tényleg mediterrán szellők emléke lengedez, másrészt a tömegturizmust célzó gagyi áramlik az utcákon, mint mindenhol a világon, a Váci utcától a Rambláig. Az igényes fókuszpontok közé tartozik az Erdész Galéria és az Aranysárkány, régi műhelyek ők, Erdészék több, mint három évtizede működnek, az Aranysárkány pedig a legelső honi privát étteremként nyitott 1978-ban.

mami_132.jpg

A Kamocsay prémium borok nagyon jó gasztroborok is, látszott, hogy a nemrég palackozott 2015-ösöknek jót tesz a palackos pihenés. Az Olaszrizling levesfűszeres-almakompótos illattal köszön, kis szekfűszeg díszíti, telt, lágy faktúra, friss savak, ez az évjárat is sikeres lesz. Borkovics Péter Betűtésztaleves-üvegszobra adta magát, a Hilltop Pinot Noir rose kísérte, Weiler Péter képe Nagyapám kedvenc tojásos galuskájaként jelent meg az asztalon kis tejfölös uborkasalátával, ezt a fogást a harmonikus és nem édeskés Sárgamuskotály erősítette, egyszerű és nagyszerű duett volt.

mami_136.jpg

A főételt Gyémánt László Hommage a’ Velasquezének pajzán szűzérméi képezték, Magyaros szűzérmék csípős kolbáasszal töltve címen jelentek meg a tányéron, jó kis paprikás krumpli körettel. A Chardonnay ismét jelezte, hogy nem akárki, valami remek, eredeti gyümölcsösség világítja át az ízképet és a telt kortyot.

mami_137.jpg

A legfinomabb fogás talán Fehér László Kakaóscsigája volt, úgy képileg, mint cukrászilag, nincs az az érzésed, hogy ezt már láttam valahol, hogy nem vezet sehova, hogy ez egy vizuális publicisztika, hogy nincs saját nyelve a kornak, hogy indifferens rétegművészetté zsugorodott a táblakép, hogy ni, ez egy Brancusi, ez egy Miró, egy Estes vagy Mácsai, vagy hogy ez meg csak egy gyenge vizuális vicc: a nagy, egyszerű ceruzarajzon átcsillan a nagyság fénye, valami, ami nem a divatról vagy a poénkodásról, hanem a szépségről szól. A tányéron tekeredő csiga is sokkal többet tudott, mint rokonszenves hétköznapi kis fajtársai, a szimpla kakaós csigák, a visszafogottan elegáns 2008-as kései Hárslevelűvel karöltve ejtette rabul a hasakat és szíveket.
mami_128_1.jpg

https://www.youtube.com/watch?v=d_AJUhLD1lY&feature=youtu.be

 

 

 

Előhang

Ennek a jó kis konferenciának konf.jpga záróakkordjaként a gyarmati böri bori_006.JPG

Meseköre csúcsformában előadta az Időutazó című mesejátékát, sírós-nevetős délután volt rappel, tánccal, rögtönzésekkel, és felizzott a SingSingerS, sss.jpg

mely jótékonysági koncertet nyomott jólesően, és néha megcsillant, miről is fog szólni a dolog. Nagy koncert október végén az Akváriumban. Kalambó, Csury, Lóri, Janovszki Zsolt zsolt.jpg

és Tompadoctor bazsevált az érzékeny és hálás publikumnak, kösz mindenkinek. 

A váci piaci nénik

Még megadatott egy csomó nyári falusi vakáció éónokkal ezelőtt, afféle old school, klasszik tyúkszaros baromfiudvarral, a rideg sváb csodapedagógus nagyapával egy délalföldi faluban, ahol ma már úgy pezseg az élet, vagy inkább a halál, hogy Tarr Béla megnyalná a tíz ujját, ha látná a novemberi nyirkos, szépségesen sivár estéket, a semmibe vesző sötétet, az elbutuló, kiürülő, elnémuló tájat, melyet csak néha ver fel egy-egy trabant (a járókeret neve a dél-alföldi szlengben, a szerk. megj.) kopogása.

A rég megszűnt püspöki malom 1755-ből származó kőkeretes kapuin át jut be az ember a váci piacra, mely még őrzi a lángost (copyright Pajor Tamás) és az elmúló időt, még egy darabig. Itt ugyanis nénik vannak. Hozzák a kertből a legjavát, a legszebbet, a legcsillogóbbat, a kipucolt, csigamentes spencit, a kicsattanó, kövér főznivaló kukoricát, a gyerekkori saszlát, melybe néha muskotály keveredik, a szóló szőlőt, a mosolygó almát, a csengő barackot, a hatalmas, jáspisfényü körtét, az ősz megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról, és elgurul, akár a brilliáns. A hentes bácsinál mindig szikkadt az érett, édes, a gyerekkori falusi nyarak eszenciáját tartalmazó kolbász, a néniktől sárga tanyasi csirkét vehetsz, van hársméz, házi tej és must, nincs jobb, mint a mézédes murci, hullámokban vonulnak át a piaci standokon a hónapok, először epertől, majd cseresznyétől piroslik minden, aztán baracktól illatozik, saszlától roskadozik, körtétől sárgállik, szilvától kéklik.

mad1_063.JPG

De az élet itt nyolcvan felett kezdődik. Ez egy eighteenager party, mint egy párttaggyűlés vagy körmenet, alig látni fiatal, vagy középkorú arcot, cuki nénik dominálnak, és ekkor rájössz, hogy úgy tűnnek el a váci piaci nénik, mint a gyerekkori falusi nyarak, mert mindenki meghal, és nem jön a helyükre senki. Hálás vagy a sorsnak, hogy még megadatott a falu és a váci piaci nénik, hogy megízlelhetted e kedves és sivár föld édes és sós ízeit, és látod, hogy így tűnik el az országod is, amely jó volt hozzád és amelyet valamelyest, meglehetősen, néha nagyon szerettél.

Váci piac

2600 Vác, Káptalan u. 5.

 

Nyitvatartás:

H-P: 06.00 - 16.00

Szo: 06.00 - 13.00

V: 06.00 - 10.00

Bolhapiac, kéthetente:

V: 10.00 - 13.00

Kedden és pénteken legforgalmasabb a váci piac,

de szombat délelőtt is érdemes felkeresni.

Tokaj és a zsidóság

A fejlődés motorjai Tokaj-Hegyalján: a zsidóság

A zsidóság a 19. század első felében a borvidéken meghatározó etnikumnak számított, és minden újításnak első számú terjesztője volt. Persze a bor belföldi és külföldi kereskedelmében is meghatározó szerephez jutott.

(Nyitókép: A mádi zsinagóga mennyezete; forrás: zsido.com)

Tokaj-Hegyalja gazdasági életében a Magyarországra települő „idegenek” kezdettől fogva meghatározó jelentőséggel bírtak. Ebből a szempontból Tokaj-Hegyalja az ország talán leginkább multietnikus borvidéke. A XIII. századtól olasz, vallon, görög, örmény, zsidó és német családok vettek részt a tokaji bor kereskedelmében, és népesítették be Tokaj-Hegyalja vidékét. Ez a sokszínűség bizonyos szempontból hasonló a bordeaux-i borvidékhez, ahol a híres chateau-k már a XIX. századtól kezdve döntően külföldi (elsősorban angol) kézben voltak (és ott a külföldi tulajdonosok meghatározó szerepe máig nem is kérdőjeleződött meg)

A zsidóság hegyaljai jelenléte a XVII. századtól mutatható ki. A XVIII. századtól a zsidók bevándorlása felgyorsult, ami azzal függött össze, hogy a Magyarországgal határos Galícia Lengyelország felosztása után osztrák uralom alá került. A Magyarországra települő zsidóság kb. 90%-a keletről, a Dukla-szoroson át érkezett a Kárpát-medencébe, és vonulási útjuk először Kárpátalját, pontosabban a Felső-Tisza vidékét érintette, ahonnan az új hazát talált zsidóság folyamatosan tovább vándorolt nyugati és déli irányba. Mivel Hegyalja ennek a vándorlási útnak viszonylag elejére esett, ezért a zsidóság megjelenése, demográfiai felfutása, majd a XIX. század második felétől meginduló elvándorlása alapvetően érintette a hegyaljai térséget. 

 

A mádi zsinagóga 1973-ban (Forrás: zsido.com)

A zsidóság létszáma csak kb. 1880-ig gyarapodott: ekkor a lakosság 35%-a volt zsidó, míg 1930-ra ez az arány drámaian, 20%-ra csökkent. Sátoraljaújhelyen 1742-ben még csak 12 zsidó családot tartottak nyilván, 1821-ben már 146-ot. Megállapítható tehát, hogy a zsidóság a XIX. század első felében a borvidéken meghatározó etnikumnak számított – arányuk és számuk is magasabb volt például, mint a sváboké.

Lassanként rendeződött a helyzet

Az 1741-es Országgyűlés határozatai kifogásolták, hogy a földterületek jelentős része idegen kézre került. Ez zsidókat is érintett, akik a XVIII. századtól nemcsak kereskedőként, hanem bérlőként is jelen voltak a borvidéken. Egy 1784-es urbárium pl. az Agáros dűlő (Erdőhorváti) esetében Gróf Pálffyt és „Dávid Zsidót” említi meg.

II. József 1781-es „türelmi rendeleteinek” köszönhetően a zsidóság helyzete is rendeződött (engedélyezték számukra a korábban tiltott földvásárlást, földművelést és iparűzést). Mindez azonban nem jelentett teljes szabadságot, Sátoraljaújhelyen például 1801-ben az aszúkészítést, az essenciakészítést és az ezzel való kereskedést még tiltották számukra. Az 1839–1840. évi Országgyűlésen további, a zsidóság részére kedvező javaslatok elfogadására került sor: ettől kezdve zsidók úrbéri telkeket is vásárolhattak. 

 

A XIX. század elejétől van adat arra, hogy zsidók kóser aszút is készítettek,ami annyit jelentett, hogy az aszúszedést is csak zsidók végezték. 

A zsidó borkészítők és borkereskedők számos újítást vezettek be

Korábban a hordókat sokszor disznózsírral kenték be tartósítás céljából - ehelyett a zsidók a jól pörkölt és kénnel is kezelt tölgyfahordók használatát részesítették előnyben, és sokkal gyakrabban használtak új hordókat, mint a keresztények. A zsidóság mobilabb jellegéből adódóan minden újításnak első számú terjesztője volt, és a modernizációval kapcsolatos összes technikai vívmány elterjedése jelentős mértékben zsidók közreműködésével valósult meg.

Itt említhetjük a must cukorral, illetve a bor égetett szesszel való korlátozott javítását, vagy a pasztörizációt (ami a XIX. században kifejezetten progresszív lépésnek számított, mivel ezekkel a módszerekkel lehetett homogénebb minőséget előállítani, illetve megakadályozni az édes borok utóerjedését), vagy a nagyobb bortételek egalizálásának igényét, illetve az egyre finomabb szűrési módszereket.

Hozzá kell tennünk, hogy ma már ezen módszerek felett eljárt az idő: a XIX. században azonban ezek az eljárások nem voltak sehol sem tiltva és sok szempontból forradalmi áttörést jelentettek a borászati technológiában.

A mádi zsinagóga ma

Bekapcsolódás a kereskedelembe

A XIX. század elejéig a zsidó borkereskedők nem voltak jelentősek Hegyalja életében. Ezt követően azonban a zsidóság a bor belföldi és külföldi kereskedelmében egyaránt meghatározó szerephez jutott. Sátoraljaújhely zsidó borkereskedői például még Kassa város piacait is uralni tudták. Ennek több oka volt: egyrészt az, hogy a magyar nemesi elit a kereskedelmi tevékenységtől elzárkózott, a másik pedig az, hogy a borkereskedelem volumene a szállítási lehetőségek javulásával rohamosan bővült. A zsidó borkereskedők tevékenységét segítette, hogy családi kapcsolatrendszerükre is támaszkodhattak, amikor a volt lengyel területekre szállítottak bort.

Bérlés és tulajdonlás maximumon

A filoxéravész 1875 és 1897 között az ország szőlőterületeinek felét kipusztította. Ez a hegyaljai szőlőket jóval az országos átlag felett, 67%-ban érintette, és a XX. század elején meginduló szőlő-rekonstrukció úttörői zsidó befektetők is voltak. Ebből fakadt, hogy a zsidó kézben lévő területek nagysága a XX. század elején érte el maximumát.

A zsidóság kereskedelmi tevékenységét az jellemezte, hogy elsősorban ők mérték ki a helyszínen a nagybirtokok borát, illetve forgalmazták azt a borvidéken kívülre. Emellett a XIX. század végére jelentős mértékben béreltek uradalmi szőlőket, az összes földbérlet 20-30%-a a térségben zsidó befektetők kezében volt. Szemben a görög kereskedőkkel, akik tevékenységüket elsősorban nem az ingatlanok megszerzésére alapozták, a zsidók törekedtek szőlőterületek és borospincék megvásárlására is. Emellett közvetlenebbül és több szálon is kapcsolódtak a mezőgazdasági termelés különböző ágaihoz.

Lengyelországi zsidó család (Forrás: mult-kor.hu)

A zsidó társadalom felépítése

Hegyalja zsidóságának társadalmi rétegződése meglehetően összetett volt. A szegényebb, elsősorban fuvarozásból élő családok éppúgy megtalálhatóak voltak, mint a kisvállalkozók (boltos, hentes, kocsmáros, serfőző, szabó) vagy a módosabb szőlősgazdák, illetve borkereskedők, illetve a külön kategóriát képező szesz- és ecetgyár-tulajdonosok. Utóbbi csoport tevékenysége (amelyben a zsidók messze felülreprezentáltak voltak) különösen jelentős, mivel munkalehetőséget teremtettek, komoly mértékű adót fizettek és tevékenységükkeljelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a borvidék ne csak egyetlen termékre alapozza gazdasági prosperitását. 

Sátoraljaújhelyen 1840-ben a zsidók 25%-a kereskedő volt (13 nagyobb, 53 kisebb és 16 házaló), 24%-uk haszonbérlő (ők kocsmát, mészárszéket, illetve földeket béreltek), a maradék csoport fele tanító, illetve iparos vagy nincstelen napszámos volt. Ez a társadalmi struktúra meglehetősen eltért a magyar etnikum foglalkozási adataitól, amiben a kereskedők és bérlők csak minimálisan voltak képviselve.

Tokaj, zsidó temető (Forrás: szemelyi-utazasi-tanacsado.hu)

A zsidóság Hegyalja polgárosodásának egyik úttörője volt

Strausz Móric hozta létre Miskolcon 1848-ban az első két évfolyamos kereskedelmi iskolát. A zsidóság integrációjának és elfogadottságának ékes bizonyítéka, hogy az eredetileg antiszemita céllal is létrehozott Hegyaljai Borkereskedelmi Társaságnak 1840-re már zsidó tagjai is voltak. Azok a törekvések, amelyek a zsidók kirekesztését célozták a gazdasági életből, egészen 1920-ig nem tudtak az állami politika szintjére emelkedni, bár „igény volt rá”, amit a különböző vármegyei előterjesztések bizonyítanak.

1944 áprilisától a magyar kormány törvényekkel tette jogfosztottá a zsidó származású magyar lakosságot. Ennek következményében semmisült meg az a réteg, amely a térség modernizációjának egyik letéteményese volt. Vagyonukat hivatalosan a „magyar nemzet” vagyonává nyilvánították, a gyakorlatban azonban ellopták, illetve a céltalan felhasználással megsemmisítették. Hiányuk máig tátongó űrt jelent Hegyalja társadalmi életében.

A szerző, Ungváry Krisztián magyar történész, borász. A cikk eredetileg a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet kiadványában jelent meg. (Szőlő-levél, V. évfolyam, 5. szám.) A cikket a Borászportálról loptam, mert fontos, hogy minél többen elolvassák, különösen némely ma is jókat zsidózó borász. 

Egy korty tenger

Irány Isztria!     

isztria_047.JPG

A  magyarok szegények szomjazzák a tengert, mert nem sok jutott belőle nekik, márpedig a tenger, mint az erdő (ahogy zúg a lomb, a tenger…) a végtelen testet öltése, vagy mi. Mármost van egy projektféle, ami talán a legközelebb hozza a tengert: a BorBárBarangolás isztriai túrákat szervez roppant baráti árakon, ha vki nagyon szomjazza a tengert, ésvagy jó kis borokat, szarvasgombát és mediterrán fílinget akar kóstolni, tartson velük tavaszi és tervezett őszi útjaikon.  

isztria_050.JPG

Baráti autópályákon kábé hat óra alatt le lehet döfni Isztria szívéig. Legjobb a szlovén irály (M7-Lenti-Maribor-Ljubljana-Koper). Belépve Horvátországba a kékkel jelzett fizetős Y autóúton gyorsan Porec-be lehet érni. A félsziget sokféle szépséget kínál a par excellence olasz Rovinj (Rovignótól) Puláig, mi egy talán kevésbé felkapott fertályon kacskaringóztunk a tájban a VinIstra, a nagy isztriai borverseny ürügyén (http://vinistra.com/). Isztria (Istra, Istria) ahogy Dalmácia egésze azért olyan szép és olasz, mert elég huzatos történelme során  sokáig a Velencei Köztársaság része volt, aztán a monarchiáé. Érdekes Isztrián csellengeni, megérted, hogy valaha birodalom voltunk, hogy még ez is a monarchiához tartozott, hogy napokat kellett utazni, ha Pestről ide, vagy Pozsonyból mondjuk Brassóba akartál eljutni, klassz lehetett, ma is ebből élünk a kiürülő tájban, hanyatló napba néz hanyatló nép fia, Igyunk, örök sor ez, örök komédia, Új hajnal víg tüzét frissebb fajzat keresse....

isztria_032.JPG

Hát inni ittunk, a VinIstrán is és amúgy is, az öböl partján politizálva. A 3 csillagos Hotel Plavi afféle korrekt, szerény, tiszta valami remek saját öböllel, itt pláne igaz, hogy az igazi menők ősszel utaznak, amikor még szinte nyár van, de nincs nyüzsi, olivaszüretre is érdemes lemenni, ami pedig simán október, sőt november is lehet.

isztria_038.JPG

A borok jellemzően 12.5 %-osok, a fő fehér a malvazija, kék a terán, mindkettő nagy borokra is képes, de a hétköznapokban többnyire friss és egyszerű borok képét öltik, kvázi ők az isztriai olaszrizling illetve kékfrankos. Utóbbi jól megy a régió első számú attrakciójához, a szarvasgombához, Toszkána és Provence mellett ez alighanem a legkomolyabb szarvasgombás tájak egyike.  A gombára rendkívül barátságos szőrmók kutyákkal vadásznak a tölgyerdőkben, ajánlott a jó képkivágásban, hullámzó tájban található Karlic-Villa Maslina Motovun közelében, klasszik agroturismo úszómedencével, barátságos kutyákkal, olivával, szarvasgombával, szarvasgombás olivával, ami függőséget okoz, magam addig szoktam mindenbe beletenni, míg van otthon.

isztria_029.JPG

A régió erősségei a tenger, a szépséges táj és a pusztuló, olaszos épített örökség mellett a szarvasgomba, a bor és a nagyon jóízű isztriai olíva, a Bursic pl nagyon kafa, harmonikus, hűs, az a fajta, amit az ember reggelente elpampog egy kis barnakenyérrel és vöröshagymával és fekateával, ó, yeah,  itt érdemes télre bekészletezni olivaolajból.

(ld még http://aborceger.blog.hu/2015/02/01/az_oliva_szekszepilje).

Fő desztinációnk Motovun (Montona) volt, ez a teljesen olaszos, sőt, toszkános, hegytetőn épített városka, az olaszos középkorban császkálsz az őrült akácillatban, a Hotel Kastelben lehet nívósan héderezni pl a szeptember végi szarvasgomba-fesztiválon.

isztria_052.JPG

Ami a lényeg: Horvátország turizmusában olyasféle tudatos paradigmaváltást láthatni, mint amilyet a Balatonéban, tán nagyobb állami támogatással, lásd Tagyon jó című dolgozatunkat: a szoci tömegturizmust, a hagyományos kedves poros és szegényes kulisszákat kidobják, új, drágább és minőségibb turizmust próbálnak csinálni, a célközönség az úniós utazó, btw a legtöbb helyen (boltokban, éttermekben) elfogadják a bank- és hitelkártyákat és rendszerint az eurót is.

Itt is zöld szelek fújnak, a gasztró itt is a friss alapanyagról és a kézművességről beszél, felfelé nivellálódik az egész cucc és úgy tűnik, pénzt is pumpálnak belé, amit nem csak a sok hülye úniós körforgalmon látni. Próbálnak lelket verni a kiürülő tájba, ahol elég sok a döglött ház, ami viszont hanyatlást sugall, ma a szétszabdalt tulajdonviszonyok nehezítik az ingatlanforgalmat. 

Ha tehát a leghamarabb el akarsz jutni a mediterraneo peremére és vágysz egy korty tengerre, csatlakozz a BorBárBarangolókhoz.

BorBárBarangolás

Brebovszky Sára +36709452000

Sztaniszláv András +36309828996

borbarbarangolas@gmail.com

https://www.facebook.com/events/1703838059842574/

  

Hotel Plavi, Zelena laguna, 52440 Poreč

GPS: N: 45° 12' 4.674", E: 13° 35' 26.298"

Weboldal: http://lagunaporec.com/hotel-plavi-porec

Bursic, Nova Vas 102, Brtonigla,

www.bursic.net

Karlic

Villa Maslina, Paladin 14., Buzet,

www.karlic-villamaslina.com

 

 

 

A Hilltop a csúcson

dsc_0442_1.JPG

A Hilltop mindig jó volt a friss borok súlycsoportjában, ám immár nem egyszerűen jó, hanem nagy borok is készülnek a pincészetben. A Kamocsay-borcsalád, amely egyenlő a prémium borok részhalmazával, egyesíti a frissességet a mélységgel, némelyik tétele (a szédületes olaszrizling például) világszínvonalú, egyedi karakterű, nagy bor (amit a sűrű idei honi és nemzetközi éremeső is bizonyít).

dsc_0428.JPG

Másfél évtizede csócsálgatok Hilltop borokat a klasszik cserszegitől a biankán át a muzeális traminiig vagy az irsaiig, mindig tiszta és profi és jóárasított innivalók voltak, melyeket a közértekben is le lehet emelni az egyre jobb borpolcokról. A borok az idők folyamán egyre teltebbek lettek, mintegy párhuzamosan azzal, ahogy az alapanyag felvásárlásáról áttértek a saját ültetvényekre. Az alaplapot ma a hétköznapi borok, a Hilltop kategória képezi, a fedlap vagy a piramis csúcsa a Kamocsay-borcsalád, az etikett mindkét kategóriában ízléses és egységes. Valahogy az egész Hilltop általában ilyen egységes, s bár az elmúlt válságos években volt némi hullámvölgy, mára borológiailag a csúcsra ért a pincészet.


dsc_0431.JPG

Eleinte (1994-től) járták az országot és felvásárolták az alapanyagot, ma már magyar viszonyok között irdatlan 560 saját hektárjuk van Neszmélyen és Szekszárdon, itt 120 hektár. A story ’93-ban kezdődik, ’98-ban Kamocsay Cserszegije az Év fehérbora a Wine Challenge-en (az angoloknak nem jött össze a cserszegi fűszeres kiejtése, ezért az unprounanceable wine-t Woodcutters néven forgalmazták), „Kamó” ’99-ben Év Borásza, satöbbi. Kamocsay nyugodt profi, a ritka nem szakbarbár, kultúra-fogyasztó borászok egyike, borcsaládja tehát ma már a legjobbak közé tartozik a honi fehérbor-piacon. „Itt nincs hordó, ez egy filozófia. Ez itt nem az újvilág, ahol mindig megfelelő a hőösszeg, és hordózni kell a vastag bort: az északi borhatár közelében vagyunk, és itt kell illatos-ízes-telt bort készíteni.”  És tévedés, hogy a reduktív bor rövid életű. Valahogy megadatott, hogy több időutazásba, muzeális jellegű kóstolóba bonyolódtam a minap (Bock, Mala, Vylylan), a 20-25 éves, hibátlan borok azt tanúsították, hogy a jó borászok-pincék mindig is tiszta és jó borászkodást folytattak, miközben egyre jobbak lettek a boraik. A (szekszárdi vörösöket kivéve) mindig reduktív muzeális Hilltop-borok közül a soproni Sauvignon blanc 1996 annó újzélandosra hangolt tételből ma is intenzív, friss és koncentrált, gusztán növényes ízképű borrá (borsó, zeller, fehérgyökér) mélyült, az ugyancsak soproni alapanyagból készített Pinó 2000 ugyancsak feltűnően jó és friss és intenzív és meggyes és eleven, a jó kis soproni savak szépen őrzik a borok virgoncságát. Vicces látni, ahogy a gyümölcs aszalt gyümölccsé válik a Pinot gris 1993-ban, hogy minden tételben szép palackbuké alakult ki a bornak a levegővel a dugón át folytatott hosszú, visszafogott diskurzusa során, és hogy a sav, ami legtovább berreg a palackban, hogy fárad-lágyul le némely lassan  bedöglő, a végén tartó tételben (Neszmélyi Chard 2001 virgin, ugyanaz 1999).  

prolasz_1.png

A mai hilltopok közül erősnek vélem a kristályos-ásványos-viaszkos-maszkulin-gyümölcsös telt Pinot gris 2013-at, az őrült érzéki, szalmás-levesfűszeres-szexi-tüzes Olaszrizling 2013-at, vagy a remek Merlot 2031-at és a Kékfrankost 2009-ből.

A képeken a minap az étteremben készült rétes keletkezésének egyes fázisai láthatóak néhány zsánerféle mellett.

Hilltop Borhotel és Étterem

2544 Neszmély, Melegeshegy
GPS: 47°43'32.35"N 18°22'41.69"E
Tel.: 06-30/515-2328; 06-30/219-0116
Fax: 06 34 550 441
E-mail: hotel@hilltop.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tagyon jó

És nem álltam meg, hogy ne azzal kezdjem: Tagyon jó.  A Tagyon birtokon a szezon nem ér véget a nyárral, lesz még Nyitott Pince október 23-án, majd haloween-i hülyéskedés, végül Szilveszter, bővebb infók a +36 - 20 / 924 - 7865 számon szerezhetők be.  

 146_tagyonbirtok.jpg

Kezdjük onnan, hogy a Balcsin új paradigma hódít, évtizede sincs talán, a minőség paradigmája az endékászandálos-fokhagymástejfölössajtoslángosos-hekkes-főttkukis paradigma rovására (amit szeretünk egyébként, ha jól csinálják). És ami ócsó paradigma nem szűnt meg, de igazi minőségi fejlődést is láthatni. Btw nem is ócsó, mert a hekkes-paradigma annyiban fejlődött, hogy qrwa drága lett, éttermi áron adják e hagyományos kádárista streetfoodot a strandon, vagyis beachfoodot, úgy otthagytunk tíz rongyot négyen a fövenyesi strandon, mint a sicc, pl mert a málnaszőr is több, mint félezer froncsi. Na de, van efölött egy igazi modern dimenzió, mely egyfelől  a partvonaltól befelé, a hátország felé fejlődő kontextust jelenti, új éttermek-pincészetek nyílnak, melyek új konyhát és csúcsborokat kínálnak, másfelől nő a kulturális attrakciók- rendezvények száma. Ez a dimenzió nem a tömegturizmusról szól, áraiban sem, befektetői jellemzően nagyon módos vállalkozók az autókereskedőtől az informatikában sikeres üzletemberig, rendjén is van, ha szegmentálódik a piac, csak legyen középen és alul is jó és megfizethető kínálat. Btw úgy rémlik, a magyar bor fejlődése nem annyira a hétköznapi borkultúra fejlődése, hanem mintha inkább az elitizálódás, a felső szegmens fejlődése, a szubkultúra irányába tartana. Ebbe a hullámba tartozik a Tagyon-birtok is, fiatal és szimpi csapat kreatív ötletekkel. Tagyon a Hegyestű lábánál található  pirinyó, száz ember lakta falu Zánkától északra, a Nivegy-völgy kapuja mintegy, szerintünk ahogy a Balcsi minőségi fejlődése folytatódni fog, úgy nő majd itt a lélekszám és fejlődik majd a borászkodás. Tagyon hegye pedig borológiailag kiváló adottságú, vulkanikus eredetű hegy premier grand cru karbonátos-bazaltmálladékos dűlőkkel, nagy potenciállal.

127_tagyonbirtok.jpg

Mármost a 4 hektáros Tagyon Birtok azért is olyan víg hely, mert tkp a Kék Túra útvonalán fekvő bulihelyből, egy nagy, visszajáró baráti társasági körből nőtte ki magát, a kreatív tulajok (Kartaly Attila és Veres Zsuzsanna) eredendően nem a profitszerzés céljából gondolták ki, a szórakozásból lett komoly, pörgős üzleti vállalkozás, az idei nyár sikertörténete, mely immár üzleti alapon csinálja azt, amit azelőtt csak szórakozásból: a borozást, sütés-főzést, bicajozást, bulizást, vitorlázást. Az amúgy városi házaspár kezd teljesen balatoni emberré válni, egyre többet vannak a Balcsin és ami a lényeg: felelősséget éreznek az itteni emberek és a táj iránt.

tagyon1.jpg

A csúcs (számomra) a vitorlázás, mert a balatoni vitorlázás tökéletes tisztaságban adja a Balcsi eszenciáját, repülés az illatos balatoni szélben, mely kifújja a fejedből a sok szahart. A tényleg smaragdzöld víz tiszta, inni lehetne előle, ahogy hülye magyar politikusok szoktak néha. A tagyoni hajó Füredről indul, e sorok írója a Blöff nevű vitorláson suhant a szélben, borokat kortyolva és kencéket pampogva boldogan. Vagy van birtoklakoma, gyalogtúra, bringázás. A lakoma a völgybéli kecskéktől és tehenektől származó sajtból, helyi kolbászokból és sonkákból áll. Lehet venni őstermelői mézet 1800-1900 froncsiért, birsalma, bodza, citromfű, csipkebogyó- és meggyszörpöt, baraclekvárt és lecsót, szal ilyen guszta házi dolgokat, melyeknek hálisten nagy divatja van mostanság. Az alapanyagot a saját 60 gyümölcsfa adja, a helyi erők borait árusítják, így remek tételek kóstolhatók a Horváth pincéből vagy a Holló pincétől (Hollósy Zsombor, szimpi fiatal helyi borászcsávó készíti a Tagyon borait is, olaszrizlingje és Bodzilla nevű rizlingszilvánija fúj hátszelet az embernek a magyar tengeren, amúgy webshopilag ezek is 1800-1900 forintért kaphatók).

bővebb infók tehát: 

Boros Dávid 
Tagyon Birtok 
program@tagyonbirtok.hu
06 20 924 78 65 

 vitolas.jpg